Az egér történelme

A haditengerészettől a gamer egerekig.

Sokan gondolják, hogy minek a számítógép egerekről annyit beszélni, hiszen nem lehet túl nagy történelmük. A tengerentúl is csak a 80-as évek közepén terjedtek el, kis hazánkban meg kb. 10 évvel később, a rendszerváltás után a 90-es években.
Igazából pont ezért lehet érdekes utánajárni az egér történelmének, mert ez a ma már elengedhetetlen eszköz jó pár évtizeddel jelen volt és nemcsak koncepció formájában.
Az első eszköz, ami a mai egér koncepciójára épült egy 1946-ban, a brit tengerészetnél bevezetett eszköz volt, amit trackball-nak, azaz követőgolyónak hívtak, és a radart kezelő tengerészek munkáját könnyítette meg.
Gyakorlatilag teljesen úgy működött, mint ma egy egér, annyi eltéréssel, hogy egy viszonylag nagy golyót mozgatva tudta a felhasználó a képernyőn a kurzort irányítani.

A későbbiekben ezt a technikát átvette a kanadai haditengerészet is, ők szó szerint egy görgethető tekegolyó köré építettek érzékelőket.

Ezeknek az eszközöknek a modern változatait mind a mai napig használják.

Ezek az eszközök a mai egerekhez képest nyilván nagyon kezdetlegesek voltak, az érzékelők többnyire úgy néztek ki, hogy a labda kerek fémlemezeket forgatott el, amik vezetékek segítségével továbbították az elmozdulást a kompjúter felé. Használatuk azonban rendkívül megkönnyítette a felhasználók, jelen esetben a radarosok életét, így borítékolható volt, hogy egy ilyen hasznos eszköz hamar berobban a civil felhasználásba is.
Nem így történt. Mivel a találmány a brit haditengerészettől származott, ezért az eszközt hadititokként kezelték, ezért a civil szféra nem is álmodhatott róla, hogy egy olyan beviteli eszköze legyen az akkor még szobákat megtöltő számítógépekhez, aminél egy labda mozgása irányítja a kurzort.

A mai értelemben vett egeret, ami gyakorlatilag ugyanezen az elven működött csak majd 20 évvel később, 1964-ben találták fel a Stamford Egyetemen.
Ez az egér két hengeres görgőt használt a kurzor mozgatására egy golyó helyett, így ezzel az egérrel csupán két tengely mentén lehetett mozgatni a kurzort, le-fel, vagy oldalra, de ezeket sem egy időben. A feltalálók azért nevezték el egérnek az eszközt, mert az eszközből kilógó kábel úgy nézett ki, mint a rágcsáló farka.

A találmányt a Xerox kapta fel, és Alto számítógépéhez implementálta, amit 1973-ban jelentettek meg.
Ez a számítógép mindössze annyiban volt jelentős, hogy egy komplett grafikus interfésszel és egértámogatással jött ki. 1973-at írunk, csak jelzem!
A Xerox cég volt végül, aki a két görgőt ügyesen egy labdás irányításra cserélte, és továbbfejlesztette az eszközt úgy is, hogy bármilyen irányban is el lehessen egyidejűleg mozgatni.

A szerkezet rendkívül fejlett és okos megoldás volt abban a korban. A ladba két görgőt mozgatott, ami két lyukakkal ellátott tárcsához kapcsolódtak.
A tárcsák egyik oldalán egy-egy infra led volt, a másik oldalán pedig egy szenzor, ami érzékelte a fényt. Ahogy a tárcsák forogtak, úgy engedték át a fényt a lyukakon, amit a túl oldalon a szenzor érzékelt, és továbbította a mozgás irányát a számítógépnek. Ez a beviteli eszköz forradalmasította a számítógépek felhasználását a mindennapokban.

Vagyis csak majdnem, de jó lett volna…
A Xerox ugyanis leginkább egy olyan vállalat, ami vállalatok számára gyárt eszközöket, így egyáltalán nem állt szándékában ezt az új fejlesztést otthoni felhasználók számára reklámozni, így, hacsak akkoriban nem egy olyan nagyvállalatnál dolgozott valaki, ahol a Xerox csúcsgépei számoltak, akkor nem is tudott róla, hogy egyáltalán létezik ilyen eszköz.

Persze volt, akinek feltűnt, hogy egy ilyen fejlesztést butaság nem reklámozni a lakossági fehasználók felé, hiszen egyértelműen óriási piaci lehetőség rejlik egy ilyen számítógép lakossági felhasználásában.
Itt jött a képbe az Apple, aki egyességet kötött a Xeroxszal, hogy tulajdonrészért cserébe használhatják a fejlesztéseiket. 1984-ben így már a lakosság számára is reklámozták az eredeti Machintos-t, ami szintén grafikus interfésszel és egér támogatással jelent meg. (khm, milyen eredeti…)

Mondjuk az is igaz, hogy ekkorra már a Xerox is egy fejlettebb egeret használt a vállalati gépeihez, és ekkora már a Microsoft is ajándékba adta az egeret a szövegszerkesztői mellé. Ami az Apple-től elvitathatatlan, az az, hogy már akkor is maximális tökéletességgel tudta forradalmi újításként tálalni a rég létező technológiákat a lakossági felhasználók számára.

Pár éven belül az egerek formája sokkal ergonomikusabb lett, a korábbi szögletes alak átváltott a ma is ismertebb, lekerekített formára, a kézbe simuló alakokra, és a szintbe hozott gombokra, de alapvetően a működésben egészen a 90-es évek közepéig érdemi változás nem történt.
Eddigre már a laptopokon megjelentek a pici joystick szerű egerek, és volt olyan is, amiken már trackpad is volt.

Az első jelentős fejlesztésig 1996-ig kellett várnia a felhasználóknak. Ekkor jöttek be a scroll wheel-lel, azaz a görgővel felszerelt egerek.

Szintén a 90-es évek végén pedig egy újabb jelentős fejlesztés történt, ugyanis végre megjelentek az optikai egerek. Na nem, mintha ezeket mindenki annyira várta volna, és rengeteg kárt is okoztak elterjedésükkel, mert az akkora jól megszokott irodai prank-ek, amiket csak a golyós egerekkel lehetett kivitelezni sajnos elavultak, és nem lehetett őket alkalmazni. Sok irodai alkalmazott, akik a hétfők reggelein még érezték a hétvégi önfeledt szabadság érzetét, és nem tudtak annyira gyorsan asszimilálódni az újabb munkahéthez, mint edzettebb kollégáik, újabb hétfő reggeli póttevékenység után kellett, hogy nézzenek, mert így már nem tölthettek el 30-45 percet azzal, hogy golyós egerüket szétszedve egy fültisztító pálcika és némi denaturált szesz segítségével a kis görgőkről tisztították az előző héten felgyülemlett koszt, mondván, hogy nem működik egerük, és így nem tudnak dolgozni.

Visszatérve az újításra, az optikai egér érdekessége, hogy míg ez a fejlesztés csak a 90-es évek végén jött be, valójában ezt is már a 80-as évek elején feltalálták.
Az első koncepció még egy speciális felületű egérpad és egy optikai érzékelő segítségével működő egér volt, jóval az Apple Machintos megjelenés előtt.
A 90-es évek nagy fejlesztése az volt, amikor sikerült azt az áttörést elérni, hogy ne kelljen egy speciális felület az optikai szenzornak a mozgás érzékelésére.
A másik ok, hogy ezek az eszközök csak ekkor tudtak igazán elterjedni az az volt, hogy az optikai szenzorok ekkorra váltak elég olcsóvá ahhoz, hogy megérje velük egeret is gyártani, ráadásul 99 körül, amikor először megjelentek a lakossági piacon ezek az egerek, még mindig elég borsos áruk volt.

A világ első gamer egere is 1999-ben jelent meg, ez volt a Razer Boomslang, és még ez is golyós volt!

Az optikai egerek már a kezdetektől sokkal megbízhatóbbak voltak, mint golyós társaik. Jobb felbontásuk volt, bár tény, hogy nem minden felületen szerettek működni.
Sokkal ellenállóbbak voltak a porral és egyéb kosszal szemben. A golyós egereket tényleg elég gyakran kellett karbantartani, mert a golyó hamar felszedte a port, és ráragasztotta a görgőkre, amik aztán nem voltak hajlandóak görögni, így a kurzor meg nem volt hajlandó mozogni.

2004-ben a Logitech piacra dobott egy lézer egeret. Ez még pontosabb követésre volt képes, mint az akkori optikai egerek. Ez volt a Logitech MX1000, ami iszonyat nagy siker lett a gamerek körében, hiszen akkor ez volt a lehető legpontosabb egér a piacon, így a kompetitív játékokban egyértelmű előnnyel indult az, akinek ilyen egere volt.
Természetesen ez az egér a gamer világból kapott kezdő lökés hatására óriási sikert aratott más felhasználásnál is, és ennek hatására iszonyatos fejlesztések indultak meg az egereket forgalmazó cégeknél.

A fejlesztések főleg a gamer-eket célozták, de természetesen ezeknek a fejlesztéseknek az előnyeit nemcsak a gamer világban lehet kamatoztatni.
A pontosabb követés, a precízebb működés bármilyen egyéb szerkesztési munkáknál nagyon fontos, ráadásul még a mindennapi használatban is sokkal jobb érzést biztosítanak az ilyen egerek, mint olcsóbb társaik. Ekkor kezdtek el az egerekbe erősebb processzorokat rakni, hogy még gyorsabb mintavételezést tudjon végezni az eszköz, miközben mozgatjuk, és ekkor jelentek meg a DPI állító gombok is, amik használat közben teszik lehetővé, hogy az egér érzékenységén állítsunk, amikor például precízebb célzásra van szükségünk.

Azóta számos fejlesztés történt, és ezek közül nagyon sok tényleg remek is, viszont ezek a fejlesztések inkább már általános technológiai fejlesztések, mint például a görgő kapcsolható szkrollozási módja a finom és a darabos görgetés között, programozható gombok és belső memória telepítése az egérbe, hogy egy beállított egérrel el tudj menni versenyre, és az ottani gépre csak rá kelljen dugnod az egered, és beállításaid megmaradjanak, illetve azóta az optikai szenzorok is jelentős fejlesztéseken mentek keresztül.

Manapság már szinte a legolcsóbb optikai egér is használható bármilyen felületen, akár még üvegen is, és mára a lézer szenzorok nagyjából minden téren alulmaradtak az optikaiakkal szemben.

Mára több mint 60 év telt el azóta, hogy Douglas Engelbart és René Somer feltalálták az első maihoz hasonlító egeret, és mint azt láthattuk, az egér viszonylag nehezen tört utat magának a mindennapi felhasználáshoz, de mostanra egy igazán kifinomult és intuitív beviteli eszközzé vált, és valószínűleg marad is még az érintőkijelzők és a hangvezérlés korában is.
És ne feledjük azt sem, hogy bizony rengeteg, mára már természetesnek számító fejlesztést pedig bizony a gamereknek köszönhetünk.

Tartalomhoz tartozó címkék: HARDVER HÍREK