Laptop, Notebook
Mobiltelefon, Tablet
Alkatrész
Adattárolás
Periféria
Szórakoztató Elektronika
Nyomtatás
Hálózat
a 2015-ben akartál építeni egy gépet, amibe bele szerettél volna pakolni 2TB-nyi nvme SSD-t, akkor abban az időben ez a mutatvány egy jó 400 ezer forintodba került volna. Manapság már egész jó lapokat kapsz ugyanekkora kapacitással 70-80 ezer forint körül, ami viszont már nem sokkal több, mint a 2,5”-os SSD-k ára.
A nem sokkal azért még mindig majdnem a kétszerese, persze, de azért messze nem akkora már az ár-beli különbség, mint 5-7 éve. Ez azt is jelenti, hogy ez a különbség még inkább csökkeni fog, remélhetőleg már a közeljövőben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy míg régen nvme meghajtókat csak a felső kategóriás laptopokba és gépekbe szereltek, ma már egyáltalán nem ritka, hogy az olcsó kategóriás laptopok is megkapják ezt a felszereltséget, a középkategóriásoknál pedig már szinte nem is találni sima 2,5 colos SSD-ről működő modellt.
Ezzel a fejlődéssel együtt talán jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mi lesz a SATA jövője? Van még potenciál benne, vagy pedig pakolhatjuk össze SATA kábeleinket, és nyugdíjazhatjuk őket a kábelesdoboz mélyére az ATA 133 kábelek mellé? Ne is próbáld tagadni! Ha volt géped a 90-es évek végén, akkor tudjuk, hogy van egy dobozod, amibe a régi kábeleket tárolod, hogy jók lesznek még valamire!
Amikor bejött a SATA, akkor az nemcsak az újonnan behozott SSD meghajtók vezérlésére szolgált, hanem nagyon hamar a merevlemez gyártók is átálltak erre a csatlakozásra, így a SATA kábelek mind a mai napig egyaránt működnek a hagyományos, forgólemezes háttértárakkal és az SSD-kel is, sőt, ha valakinek van még DVD író olvasó eszköze, akkor valószínűleg az is ezt a csatlakozást használja.
Ez óriási előny, hiszen mint látjuk, a hagyományos merevelemezek sem tűntek el, és valószínűleg nem is fognak még egy ideig, mivel nagy mennyiségű adat tárolására jelenleg talán az egyik legolcsóbb megoldást nyújtják.
A másik ok, amiért valószínűleg nem kell aggódnunk a SATA eltűnése miatt, az az, hogy az IDE – SATA váltás hatalmas ugrást hozott az SSD-k megjelenésével a számítógépek teljesítményében, amit még azok a felhasználók is észrevettek, akik nem értettek vagy nem törődtek a konfigurációkkal. Az, hogy fél – egy perc töltési időről a rendszered felállása lecsökken 10 -20 másodperc közé, akkor is észreveszed, ha tényleg csak a mindennapos netezésre, levelezésre használod a géped, és amúgy sem érdekel a számítástechnika. De a teljesítménynövekedés itt nem állt meg, maga a géphasználat is sokkal reszponzívabb, folyamatosabb lett, és nemcsak a nagy gépigényű programok használatánál, hanem akár csak egy új word doksi megnyitásánál.
A SATA – nvme átállás messze nem hozott ekkora sebességnövekedést, sőt, itt egy átlagfelhasználó valószínűleg észre sem venné a különbséget, ha egyszer csak kicserélnék az nvme meghajtóját egy 2,5”-os SSD-re.
Épp ezért eddig egy átlag irodai gépbe, ahol office programok futnak, levelezés megy, esetleg alap vagy közepes gépigényű kép vagy akár videószerkesztések foglalják le a gép erőforrásait nem is nagyon érte meg kifizetni azt a többletet, amit egy nvme meghajtóért elkértek. Sőt, elég sokat lehetett eddig is spórolni azzal, ha tudtuk, hogy nincs szükségünk a szupergyors írási sebességre, akár az otthoni munkaállomást raktuk össze, akár egy új irodai gépet állítottunk rendszerbe.
Mi fog történni akkor, ha az nvme meghatjók már szinte egy áron lesznek a SATA SSD-kel?
Valószínűleg a SATA meghajtók még ezután sem fognak eltűnni. Ennek is több oka van. Az egyik az, amit fenn már említettünk, hogy ha csak nagy mennyiségű adat tárolására van szükségünk háttértárra, akkor a forgólemezes vincsesztereknél sokáig nem lesz olcsóbb megoldás. A mechanikus meghajtók nemcsak, hogy mind a mai napig kaphatók, hanem még mindig fejlesztik őket. Mind a Seagate, mind a Western Digital kínálatában megtalálhatsz már akár 20TB-os vincsiket is, és az 1GB-ra levetített tárolási költség valószínűleg jó ideig nem lesz olcsóbb.
A másik ok, amiért a SATA még hosszú ideig nem fog eltűnni életünkből az az elérhetőség.
Még a prémium kategóriájú alaplapokra is inkább az jellemző mind a mai napig, hogy 2, de nagyon max. 3 nvme szlotjuk van, míg SATA legalább 6 de inkább több. Az olcsó alaplapok sem szűkölködnek a SATA csatlakozókban, míg nvme-ből ezeken az alaplapokon általában egy csatlakozót találunk, SATA-ból ezeken is azért legalább 4 ott figyel. Ha mindez a csatlakozó nem lenne elég, SATA bővítőkártyát pedig bármikor tudunk vásárolni.
A harmadik szűk keresztmetszet pedig a sávszélesség. Az nvme a PCI express buszt használja a gépeden, míg az SSD mindig az alaplapi chipszettel kommunikál, így nem fog összeakadni a PCI express csatornákkal.
Az ábrán láthatunk erre egy példát. Ha például alaplapunkon van egy PCIe 5.0, akkor annak a 16 csatornáját elhasználja a videókártyánk, így egy nvme meghajtó még mindig kényelmesen tudja használni a 4 PCIe 4.0 csatornákat. Ha azonban nincs több PCIe csatorna, ami a mai alaplapok jelentős részére jellemző, akkor ha több nvme meghajtót szerelsz be a gépbe, el kell döntened, hogy honnan szerzel megfelelő számú csatornát a zavartalan működéshez. A grafikus kártyák el tudnak futni 8x-os üzemmódban, nagyjából zavartalanul, így egy plusz nvme meghajtót még kényelmesen be tudsz építeni, de ha már 3-at szeretnél, akkor ott már ha 4x-esre állítod a videókártyát, erős visszaesést fogsz érezni a teljesítményben.
A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha kettőnél több nvme meghajtót használsz, és csak 1 PCI expressz csatlakozód van, akkor a grafikus kártyád teljesítményét kell visszavenned, hogy az nvme meghajtók jól tudjanak működni.
A SATA tehát előreláthatólag maradni fog még hosszú évekig, és valószínűleg nem járunk úgy, hogy a nyakunkon marad egy csomó kábel, amit elteszünk, és aztán soha többé nem használunk semmire. Ha viszont építenél egy új gépet, és nem vagy biztos benne, hogy melyik típusú meghajtó lenne a megfelelő számodra, akkor állunk rendelkezésedre, keress minket bátran, szívesen segítünk összerakni a neked leginkább megfelelő gépet.
