5 PC építő tanács, amik mára elavultak

Az elmúlt pár kicsit furcsára sikerült év egyik hozadéka, hogy egyre többen fognak bele gépépítésbe. A számítógépes játékipar atombomba szerű robbanásának köszönhetően egyre többen választják a kikapcsolódásnak ezt a formáját már nemcsak konzolokon, hanem PC-n is, az elmúlt évek korlátozásai és vírushelyzete miatt pedig sokan vannak, akik otthon ragadtak, és nem elégedtek meg a sima irodai laptop beszerzésével, hanem inkább építettek maguknak egy PC-t, amit aztán munkán kívül játékra filmnézésre, és gyakorlatilag mindenre is használható.
Mivel egyre több ember vág bele a számítógép építésébe, legyen az akár egy high-end gamer PC akár csak egy excelezésre, levelezésre elég krumpli gép, sokuk belefuthat olyan tanácsokba, amik régi berögzült, de nagyon rosszul öregedett javaslatok. Egyik-másik nem csak teljesen értelmét vesztette mára, de kifejezetten káros is lehet, ha megfogadjuk. Összegyűjtöttünk 5 ilyen tanácsot, ami reméljük, hogy segít a lelkes, de kezdő gépépítőknek.

1.) A gyári procihűtők kukák.

Ez egy régi, elavult, de jól berögzült gondolat, ami még akkoriból származik, amikor az Intel a legalapabb, kis alumínium bordát és a hozzá tartozó egységnyi alap ventit csomagolta a procik mellé a dobozba. Még régebbi i7-eseknél is képesek voltak ezeket a vetniket adni, amik akkoriban valóban nem számítottak valami jó hűtésnek, főleg, ha hajtottad is a processzort rendesen.
Ez mára azért lényegesen megváltozott. Először is az intel már pár éve nem is ad ventit a procijai mellé. Az AMD viszont mind a mai napig ad majdnem minden processzorához hűtést is. Ez alól talán csak az AMD legfelsőbb kategóriájú processzorai a kivételek, mivel azok úgyis jellemzően olyan rendszerekbe kerülnek, ahol szükséges egy izom durva hűtő.
Ezen kategórián alul azonban manapság ezekhez a processzorokhoz járó gyári borda és ventilátor bőven megfelel az átlag felhasználásra. És átlag alatt értjük a felhasználók 85%-át, akik nem akarnak tuningolni, processzort húzni, csak össze akarnak dobni egy király gépet, amin kedvenc játékaik elfutnak. Ezekhez az alkalmazásokhoz teljesen elegendőek ezek a hűtők, amik manapság már szinte egytől egyig el vannak látva integrált hővezető pasztával, megfelelő méretű hűtőbordával, és a magasabb teljesítményű prociknál már a megfelelő mennyiségű réz hőelvezető középpel és csövekkel is.
Ezek a hűtők tökéletesen elegendőek mindazon felhasználó számára, akik nem akarnak a fent említett tuningolással foglalkozni, csak össze akarják rakni a gépet, és használni. Ha mégis lecseréljük ezeket a hűtőket, természetesen hátrányunk soha nem lesz belőle, mivel általában tényleg sokkal jobb minőségű hűtőt tudunk venni egy olyan márkától, ami erre specializálódott, de nagy változást sem fogunk érezni. Teljesítményben legalábbis.

2.) Töredezettségmentesíteni a lemezt

3.) Ventilátor típusoknál a légszállítás vs statikus nyomás alapú viták

4.) Tápegység watt teljesítmény és 80%-os hatásfok

A tápegységeknél is az elmúlt 10 évben következett be drasztikus fejlődés, és lehet, hogy amit régebben 80%-os hatásfokkal árultak, az a csúcs tápegység volt, de ma már az alap elvárás.
Lényegében ma, minden, ami 80% alatti hatásfokkal működik, elképzelhetetlenül pazarló. Erre a tápegységgyártók az utóbbi 8-10 évben kezdtek el rájönni, és erősen fejleszteni a hatásfokot. Ha csak átfordítanánk mai nyelvezetre azt a tanácsot, hogy mindenképp 80% hatásfok feletti tápot vegyél, akkor azt ma inkább 90%-nak lenne érdemes mondani.
Ma már a legalapabb tápegység is tudja a 80%-os hatásfokot, sőt, a 80%+ hatásfoknak eleve különböző besorolásai vannak:
- Van a sima 80%, ami ma már gyakorlatilag a sztenderd, minden ez alatt a hatásfok alatt működő táp borzalmasan rossz minőségűnek számít
- Van a 80 bronz, ami szinte már csak papíron létezik, valójában nagyon kevés táp kapja meg ezt a besorolást is, mert a márkás tápok már mind e felett teljesítenek,
- Ilyen a 80 ezüst is, baromi ritka,
- És van a 80 arany besorolás, ami gyakorlatilag a márkás tápegységek jelentős része manapság
- 80 + platinum, és 80 + titán, ami pedig a mai felsőkategóriás tápok besorolása, amik szintén bőven 90% feletti, nem ritkán akár 95%-os hatásfokkal tudnak már működni.

Ehhez kapcsolódóan régebben sokkal jobban felül kellett tervezni az épített géphez szükséges tápegység teljesítményét.
Amikor a 80%-os hatásfok még egy kiváló minőséget jelentett, akkor, ha kiszámoltál mindent, amit a gépedbe akartál szerelni, procit, videókártyát, az összes vetnilátort, satöbbi, és kijött, hogy mekkora wattszámú tápra lesz hozzá szükség, akkor régen érdemes volt jóval a szükséges teljesítmény fölé számolni. Hogy mennyivel? Ha kijött, hogy neked szükséged van mondjuk 100W-ra, hogy működjön a géped, akkor a tápegységből nem volt elég a 100W-os, mivel a 80%-os hatásfok azt jelentette, hogy 100W-os táp csak 80W-ot képes leadni a számítógépnek, ezért felül kellett tervezni egy jó 20, de inkább 30%-kal a teljesítményt, szóval inkább egy 120-130 vagy akár 140W-os tápra volt szükséged. Papíron legalábbis. Amit még mindenképp érdemes volt figyelembe venni, hogy a tápegységek olyan 60%-os kihasználtságnál tudtak optimális teljesítményt nyújtani, és ennél a teljesítménynél nem melegszenek rommá. Ha tehát az előző példánknál maradunk, és te kiszámoltad, hogy ha pörögnek a ventik, ég a videókártya, a processzor majd felrobban úgy dolgozik, és akkor szükséged van 100W teljesítményre, akkor egyrészt van egy 80%-os hatásfokú tápod, tehát kapásból egy 120-130W-os táp fog neked tudni leadni ilyen hatásfokkal 100W-ot, viszont ez a táp is 60%-os teljesítményen tud optimálisan üzemelni, tehát akkor ahhoz, hogy ne faggyon ki a géped állandóan, és a táp is bírja a strapát, anno a 100W-os gépedhez egy 180-200W-os tápot volt érdemes vásárolnod. Ez mára úgy változott, hogy a mostani vasak a megnövekedett magok száma és sebessége miatt eleve nagyobb teljesítményen működnek, mint régi társaik, viszont a maximális kiugrások áramfelvételben nem nőnek meg olyan drasztikusan, mint a régi gépeknél, amikor az egy vagy két mag hirtelen elkezdett dolgozni. Ehhez hozzájön, hogy a mai tápok, legalábbis a minőségiek már akár 96%-os hatásfokkal is képesek működni, így teljesen felesleges manapság annyira felültervezni a tápot, mint régen. Ma is érdemes egy 20, akár 30%-kal nagyobb teljesítményű tápot venni, mert mégiscsak nyugodtabb az ember, ha tudja, hogy azért van tartalék a gépben, ha valami miatt hirtelen mégis lenne egy kiugrás az áramfelvételben, de kétszeres felülbiztosításra már egyáltalán nincs szükség.
Ha tegyük fel egy 30%-kal nagyobb teljesítményű tápot veszel, mint amire szükséged van, az mindenképp hasznos, mivel szinte soha nem fog a táp maxon pörögni, nem melegszik annyira drasztikusan, mintha maxon menne állandóan, ezáltal az élettartama is jelentősen megnő, mintha csontra járatnál egy akkora tápot, ami pont elég, viszont egy kétszer nagyobb teljesítményűnél nem fognak ezek az előnyök arányosan változni sem.

5.) Komplikáltabb USB eszközöket USB hubbal használni