BeReal a közösségi média detoxikálója

A közösségi média napjainkban szinte mindenki életében jelen van. Számos felületen kapcsolódhatunk ismerőseinkhez, munkatársainkhoz, családtagjainkhoz, így ma sokkal egyszerűbben is kommunikálhatunk akár olyan ismerősünkkel is, akik esetleg több 1000km-re kerültek tőlünk. Élményeinket megoszthatjuk szinte bárkivel, akivel szeretnénk, és mindezt tehetjük a legkevesebb erőfeszítéssel. Az emberi kapcsolatok ápolására soha nem látott eszközök állnak rendelkezésünkre, mégis az egész világon rengeteg kutatás azt mutatja, hogy drasztikusan nő a depresszióban szenvedő emberek száma, és ahelyett, hogy az emberi közösségek a könnyű kapcsolattartás és kommunikáció miatt egyre erősebbek lennének, a világ népessége egyre inkább válik magányossá, egymás mellett, de mégis egymástól elszigetelten élővé.

Egy, 1990-ben az Egyesült Államokban készült felmérés során a megkérdezett emberek 3%-a nyilatkozta azt, hogy nincs igazán közeli barátja. 2021-ben ugyanezen a felmérésen már 15% nyilatkozta ugyanezt. Sajnos ez a trend nemcsak az USA-ra, hanem az egész világra jellemző a hasonló felméréseket nézve.

A közösségi média uralta modern világunkban jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy ha emberek milliárdjai vannak közvetlen kapcsolatban egymással hála a közösségi hálózatoknak, akkor miért lesz mindenki egyre magányosabb. 1990-ben nem volt facebook, instagram, snapchat, de még a ma ismert internet is gyerekcipőben járt. Manapság a legrégebb óta látott ismerősünk is csak egy billentyűleütésre van tőlünk, így a logikus következtetés az lenne, hogy az ember könnyebben tudja megőrizni a köteléket régi barátaival, így több mélyebb baráti kapcsolatnak kellene kialakulnia.

A közösségi hálózatok robbanásszerűen a 2010-es évek elején terjedtek el igazán. Akkoriban, és persze most is remek eszközei voltak az egyszerű kapcsolattartásnak emberek között az egész világon. Ami azóta változott az az, hogy szinte az összes közösségi média felület elvesztette ártatlanságát azzal, hogy sorra kerültek botrányokba akár tömeges felhasználói adatok értékesítése miatt, akár amiatt, hogy kiderült, milyen eszközökkel érik el azt, hogy a felhasználóik gyakorlatilag függővé váljanak, vagy akár amiatt, hogy a gondosan megválogatott tartalom hogyan tud befolyásolni akár több millió embert.

Több kutatásból is az derül ki, hogy a közösségi hálózatok segítségével épített kapcsolataink messze nem olyan valódiak, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Szociológusok szerint a közösségi média egy olyan fals világot teremtett, amit a szociológián belül hiprerrealitásnak nevezünk. A hiperrealitás vagy más néven szimuláció nem egy új elmélet, ezt még 1981-ben dolgozta ki Jean Baudrillard francia szociológus, filozófus.

A hiperrealitás lényege dióhéjban az, hogy az embert ért hatások, amik lehetnek képi hatások vagy információk is, egy fals világ képét hozzák létre az ember tudatában, amit aztán a befogadó személy nem tud megkülönböztetni a valódi világtól, így, mivel aztán emberek tömegei fogadják el ezt a fals világot valódiként, az egész társadalom egy úgynevezett szimulációban fog élni.
Ez a szimuláció persze nem egy sci-fi filmből kivett mátrix szerű altatásan történő dolog, egész egyszerűen annyit jelent, hogy a befogadott fals világ képét vetítjük vissza a mindennapjainkba, és annak megfelelően keresünk akár önigazolást, akár egyéb, az ember számára fontos interakciókat.

A legfontosabb következménye a hiperrealitásnak az az, hogy mivel a fals, úgynevezett szimulált világ és a valódi világ között teljesen eltűnnek a határok, ezért a társadalmak kultúráiban többé semmi sem lesz igaz. Ami ezután marad nem más, mint egy reprezentációja vagy egy másolata a valóságnak.
A mai szociológusoknál ez a vita nem ott osztja meg a társaságot, hogy ez megtörténik-e vagy sem, hanem ott, hogy elérkeztünk-e már arra a pontra, ahol ezek a határok összemosódtak, vagy még nem.

Akik szerint igen, azok pont a közösségi platformok működésével érvelnek e-mellet:
Minden kép, amit megosztunk, minden poszt, amit kiírunk a nagyvilágba, minden videótartalom, link, amiket mi magunk is megnyitunk, megnézünk egy saját, személyre szabott világot teremt számunkra, ami teljesen eltér a való világtól. Ez a világ aztán olyan fontossá válik számunkra, hogy teljesen átveszi a valódi világ fölött a rá fordított időt.
Ehhez még hozzájön az is, hogy egy algoritmus választja ki gondosan, hogy ez a világ, amit felépítesz magad köré, hogy nézzen ki.
Itt sem kell persze semmi sejtelmes összeesküvésre gondolni. Akármelyik közösségi oldalt nézzük, mindegyik reklámbevételből termel profitot. Mivel az oldal üzemeltetői akkor tudnak több reklámot megjeleníteni neked, ha többet vagy az oldalon, ezért természetesen az algoritmus, ami a tartalmat mutatja neked arra törekszik, hogy minél több időt eltölts az oldalon.
A hiperrealitás hatalmas csapdája viszont az, hogy minél több időt töltünk saját szimulált világunkban, az egyre messzebb kerül a valóságtól.
A legjobb példa erre az, hogy a legtöbb vita, ellentmondás, dráma, amit akár Facebook-on, akár Twitter-en, vagy más platformokon tapasztalunk, nem is létezik az igazi világban. Egy másik egyértelmű és gyakori példa erre, hogy az embereknek az az életvitele, amit instagram-on látsz, nem létezik a valóságban. Sokan teljesen mást mutatnak magukról a közösségi médiában, mint ahogy valóban élnek vagy éreznek.

Mára egyre több ember van tisztában a közösségi hálózatok negatív hatásaitól, vagy egyszerűen kiégést tapasztal, ami miatt próbál eltávolodni használatuktól, vagy tudatosabban használni ezeket az eszközöket.

Erre a trendre kapaszkodva tudott kiemelkedni egy új, közösségi platform, ami magát az anti közösségi médiának nevezi, ez pedig a BeReal.

2022-ben ez az app több hónapon át állt az Appstore letöltési toplista első helyén mind az USA-ban, Németországban, Ausztráliában, de itt nálunk is jelenleg is szerepel a top letöltések között az Appstore-ban, és a 4. helyen áll a Google Áruház listáján.

Mi a BeReal?
A BeReal egy francia közösségi platform, ami 2020-ban jelent meg először. Létrehozója Alexis Barreyat egy volt GoPro alkalmazott.
Az app koncepciója végtelenül egyszerű. Miután telepíted az alkalmazást a telefonodra, naponta egyszer kapsz egy értesítést, hogy 2 perced van arra, hogy kiposztold, mit csinálsz. Ez annyit jelent, hogy két percet kapsz arra, hogy készíts egy fotót arról, hogy épp mit csinálsz, és nem számít, hogy az mennyire unalmas vagy sem. A lényeg, hogy légy valódi.
Az alkalmazás két fotót készít. Egyet a telefon első lencséjével, ami általában egy selfie, és egyet a hátsóval arról, hogy mit csinálsz. (Amúgy ezt a funkciót az instagram már szépen le is nyúlta)
Videót egyelőre nem lehet készíteni.
Az, hogy mikor posztolhatsz, a cég állítása szerint mindenkinél előre meghatározott, és egyáltalán nem véletlenszerű, de minden nap más-más napszakokban mennek ki az értesítések. Az eredmény pedig egy olyan üzenőfal lesz, amin azt láthatod, hogy ismerőseid milyen teljesen hétköznapi dolgokat csinálnak, mint például az ebédelés, háziírás, épp helyijáraton utazás, satöbbi… Csak mindennapos dolgok.
2 üzenőfalad van, amiből az egyikben csak a barátaid posztjaid láthatod, a másikban pedig felfedezhetsz és bekövethetsz más embereket, és megnézheted, ők miket posztolnak. A legnagyobb különbség e között a felület között és a többi platform között az egyszerűség.

Nincsenek kis dopamin löketek, nincs ösztönzés arra, hogy minél több időt tölts el ezen a felületen, már-már unalmas is a használata, és pont ez a lényege. Azt próbálja megmutatni, hogy ha elvesszük a többi közösségi felület által használt dopaminlöketes figyelemfenntartási technikát, milyen száraz tud lenni mindenki más élete is. Nincsenek filterek, nincs algoritmus, ami gondosan kiválogatja, mi jelenjen meg neked, és mi ne, nincs szerkesztési lehetőség sem, nincsenek reklámok, csak hétköznapi képek emberekről, és kommentek. Csak egyetlen poszt megengedett naponta, így nem lesz túlzsúfolt sem az üzenőfalad.

Az app unalmasságában rejlik a sikere is. A BeReal 2022 első negyedévében robbant be a köztudatba, és népszerűsége azóta is töretlenül növekszik.
Ami viszont igazán érdekes, az az, hogy a felhasználók legnagyobb része a Z generációból való.
Persze mondhatnánk azt is, hogy nyilvánvaló, hiszen a Z generáció pont a legfogékonyabb a technikai újításokra, és a fiatalabb generáció az, ami mindig keresi azokat a platformokat, ahol a szülők nincsenek jelen, azonban észre kell venni, hogy egy ilyen tömeges platformváltás megtörténjen az kell, hogy a népszerű közösségi platformok előbb telítődni szoktak a korábbi generációkból érkező felhasználókkal.

Ilyen volt régen, amikor a Facebook felhasználói között tömegesen jelentek meg az idősebbek, a fiatalok elvándoroltak az Instagramra, és amikor ott is felütötte a fejét a korábbi generáció, akkor az újonnan érkezett generációt már nem vonzotta ez a felület, így telítették meg a Snapchat-et, illetve az egyéb platformokat.

Az, hogy most a Z generáció menekül hatalmas tömegekben erre a platformra, mindenképp egy jelzés, ami könnyen jelentheti azt is, hogy ez a generáció érzi, és megszenvedi a jelenlegi közösségi hálózatok társadalomra gyakorolt negatív hatását, és bár használatáról nem akar vagy nem képes lemondani, mindenképp igénye van egy valódibb, emberközelibb élmény megélésére.

De miért ilyen vonzó a BeReal a fiatal generáció számára?
Leginkább az, hogy ez a felület a végletekig hiteles. A felhasználók leginkább a közelibb ismerőseikkel veszik csak fel a kapcsolatot, azokkal, akikkel napi szinten kommunikálnak, és nem törekszenek tíz és százezres követőtábor kiépítésére, mint az instagram-on vagy a tik-tok-on, emiatt nincs rajtuk akkora nyomás arra, hogy „jól nézzenek ki”.
Ez a felállás egy sokkal inkább bírálatmentes közeget teremt a résztvevők között, és sokkal inkább valódinak tűnik a szociális élmény, amit ezen a felületen keresztül tapasztalnak a felhasználók.

Az biztos, hogy nem a BeReal lesz a megoldás annak a helyzetnek a feloldására, amit a közösségi média okozott a társadalomban, de az biztos, hogy ez a felület egy jóval egészségesebb alternatívát kínál azok számára, akik követni akarják ismerőseiket.

Hogy képes lesz-e fenntartani sikerét ez a hálózat, az a jövő kérdése.
Lehet, hogy a felhasználóknál csak egy rövid fellángolás lesz ez az applikáció, és a rövidtávú közösségi médiás detoxikáló után visszatérnek a régi felületekre.
Lehet, hogy a növekedés érdekében a BeReal még több funkciót vezet be, és ezáltal előbb-utóbb csak egy lesz a sok ugyanolyan felület közül.
Ráadásul a BeReal még nagyon úgy látszik, hogy nem dolgozta ki, miből fog bevételt termelni, ugyanis reklámok nincsenek az oldalon.

Akármi is lesz a jövője ennek a közösségi platformnak, jelenleg mindenképp dicséretes, hogy létezik egy egészségesebb alternatívája a nagy, már bejáratott és lejáratott oldalaknak.

Tartalomhoz tartozó címkék: SZOFTVER